"Szerelmes vagyok a feleségembe"

Hét év után házasodott össze Azurák Csaba és felesége, Gréti. A műsorvezető szerint a televíziózás nem családbarát szakma, nekik mégis sikerült együtt maradniuk, most azt is megtudhatjuk, hogyan.

– Hét éve vagytok együtt a feleségeddel, most esküdtetek meg nyáron. Ha eddig nem volt esküvő, akkor már nem volt mindegy?
– Nem volt mindegy. Azt mind a ketten tudtuk, hogy a házasságnak van valamiféle – lejáratott szó – szentsége, misztériuma. Senki nem kötelezett minket erre a házasságra, ez belső igény volt.

– Korábban nyilatkoztad, hogy ez a szakma olyan, hogy tönkremennek a magánéletek, a családi életek. Hogyan úsztad meg ezt?
– Valamennyi józanság kell ahhoz, hogy pontosan a helyeden kezeld saját magad. Ez ugyanis tényleg nem családbarát szakma. Már önmagában az ismertség is nehéz dolog, mert  természetellenes állapot az, hogy végigmész az utcán, és összesúgnak a hátad mögött, vagy mikor nyaralás közben messziről telefonnal fényképeznek. Ebbe a fene nagy celebvilágba az én generációm egyszerűen belesodródott. De senki nem tanított meg minket, hogy hogyan kell ezt kezelni, hogy hogyan ne dőlj be nők esetében férfiak csábításának, férfiak esetében nők csábításának, vonzó ígéreteknek, szélhámosoknak, akik megkörnyékezik a nevedet, a pozíciódat. És ez most nem a nehéz sorsú televíziós siráma, csak azt szeretném mondani, hogy ez a médiavilág ezerféle kísértéssel támad, és nagyon nehéz nem elcsábulni, emiatt csak kevés olyan televíziósról tudok, aki harmóniában, békében él a családjával és – mondjuk – az első feleségével. 

– És a házasságod hogyan úszta meg?
– Úgy, hogy eddig aszerint tudtam élni, ahogy annak idején a Nyírségből jött szüleim tanítottak, aszerint, ahogy láttam őket bizonyos életszituációkra reagálni, ahogy láttam az emberi kapcsolataikat, a gondolkodásmódjukat.
És van az az extra szerencsém, hogy én a mai napig szerelmes vagyok Grétibe, a feleségembe. Ez nem gyors, múlékony érzés, hanem egy életre szóló. Persze mindehhez kell ő is, hiszen ezt a kirakatéletet elviselni nem könnyű.

– Olyanra sikerült az esküvő, amilyenre terveztétek?
– Nagyon szűk körű esküvő volt, csak a szülők és a testvérek voltak jelen.
Egyébként azt vettem észre, hogy amire az ember nagyon rákészül, az valamiért nem mindig sül el olyan jól, ami spontán jön, az meg jól szokott sikerülni. Ezt az esküvőt pedig már hosszú hetek és hónapok óta szerveztük, és ennek dacára szerencsés módon mégis pont olyanra sikeredett, mint amilyenre terveztük: bensőséges, méltóságteljes volt. Sikerült úgy lebonyolítani, hogy ne legyen belőle médiaesküvő, és nagyon jó érzés visszagondolni rá.
 
– A kislányaid mit szóltak ehhez az eseményhez?
– Nagyon élvezték. Zsófi a jövő hónapban lesz ötéves, Hanna pedig két és fél éves. Fogalmuk sem volt, hogy mi ez, de Zsófi már kellően babás, öltözködős és „hercegnős”, úgyhogy ő imádta, hogy gyönyörű szép ruhába öltözhet, hogy a karján kis díszítőszalagot visel, hogy az asztalon rózsák vannak, hogy csöndben kell lenni, be kell vonulni. Úgy vonultunk be az anyakönyvvezető elé, hogy a két kislányunk sétált egy-egy oldalunkon.
Annyira tetszett nekik, hogy másnap kérdezték is, mikor lesz a következő. Mondtuk, hogy most egy ideig nem szeretnénk.

Folytatás: Nők Lapja Cafe
Szerző: Kiricsi Zoltán


Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS