A házassági mítoszok leleplezése

A szerelemről és házasságról szóló mítoszok időnként csalókák. Lássuk a legnépszerűbb mézesmadzagokat, melyekbe könnyű beleragadni...

A "tökéletes házasság" mítosza széles körben elterjedt, és nagyon veszélyes. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaink, lehetetlen álmaink és varázslatos elképzeléseink félretájékoztatnak, becsapnak és kiábrándítanak minket, így aztán készek vagyunk lelépni abban a pillanatban, amikor fantáziavilágunk összeütközik a valósággal.


Első számú házassági mítosz: a "szerelemvírus" mítosza, amely határozottan állítja, hogy a szerelem olyan, mint egy betegség, amit el lehet kapni. Egy varázslatos éjszaka, amikor éppen a megfelelő időben a megfelelő helyen vagy, és máris összeszedted. Ha elkapod, egész életen át tartó boldogságba lépsz. A baj csak az, hogy amikor kimerülünk három gyermek nevelésében, két munkahely elvárásaiban és a második hitel törlesztésében, a "vírus" eltűnik. A mosogatnivaló, a pelenkák és a napi rutin forgószelében valamit fel kell adni. Így aztán a románc eltávozik a színpadról, és átadja helyét a valóságnak. Amikor ez megtörténik, a romantikát összetévesztjük az igazi szerelemmel, és tévesen azt gondoljuk, a szerelem ment el, és nekünk  követnünk kell. Az igazság az, hogy a szerelem nem hal meg azzal, hogy a románc fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki valamikor szerelmes lett egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni, amikor a "jóban" a "rosszban"-nal találkozik. Az a szerelem, amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz, míg a halál el nem választ, az egyetlen szeretet, ami megbízható, állhatatos és biztos. A szerelem hoz össze minket, de az ilyen szeretet az, amely továbbra is összetart.

Kettes számú házassági mítosz: az "igazi" mítosza, mely azt sugallja, hogy a boldogság egyedül azon múlik, hogy megtaláljuk-e az igazit. Ezt néha a szerencsének, Cupido nyilának, a csillagok vagy Hold állásának tulajdonítják - időnként még Istennek is. Csak találd meg a megfelelő személyt, és ő majd páratlanul boldoggá, romantikussá, izgalmassá, teljessé és csodálatossá teszi az életedet. El fog jönni, mint ahogy a dal mondja, "az a varázslat", ami összetart, és elvezet az örök szerelem csodavilágába. Az egész azon a személyen múlik. Semmit sem éreztél ennél meggyőzőbben igaznak és helyesnek! A család és a barátok tanácsával mit sem törődve feladsz mindent, és teljesen kifordulsz magadból, hogy megtartsd ezt a függőséget okozó mágikus történést. Amikor mindez elmúlik (mert el fog!), három dolog történik. 1. Sírunk, manipulálunk, megvesztegetünk, később pedig hibáztatunk, gyalázkodunk, és azt állítjuk, hogy alakoskodtak azért, hogy megváltoztassanak és szerencsétlenné tegyenek minket. "Ő nem az az ember, akihez hozzámentem." Lehet, hogy ő nem az az ember, akire számítottál (az az ember nem is létezik az álomvilágodon kívül), de ő az, akihez hozzámentél, és a probléma nem egyedül rajta múlik. 2. Ráaggatjuk a "nem az igazi" címkét, és vagy keresni kezdjük az igazit, vagy teljesen elegünk lesz az ellenkező nemből, mert azok mind hamisak, hűtlenek és megbízhatatlanok. 3. Felismerjük az igazságot: nem létezik IGAZI, aki MINDIG boldoggá tehet minket. Ezen a ponton felszabadulhatunk, és megtaláljuk a boldogságot azáltal, hogy mi magunk válunk az igazivá, és engedjük, hogy mások valóságos önmaguk legyenek: tökéletlen, változékony emberek.

Hármas számú házassági mítosz: a "teli kincsesláda" mítosza, amely azt sejteti, hogy amikor házasságot kötünk, egy nagy kincsesládára teszünk szert, ami tele van magától újratöltődő jó dolgokkal, garantálva, hogy házasságunk minden különösebb erőfeszítés nélkül örökké boldog lesz. Ennek a doboznak tartalmaznia kell a romatikát, a testi beteljesülést, a nagylelkűséget, az igaz szerelmet, és azt, hogy mindig ki leszünk szolgálva a megszokott módon. Csak belenyúlunk, és kivesszük, amire épp szükségünk van. Az azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! Mivel ez kezdetben működni látszik, elhisszük a mítoszt. Amíg egy rossz napon belenyúlunk a dobozba, és rájövünk, hogy üres. Ez sokkol minket, csalódottnak, haragosnak, kétségbeesettnek és reménytelennek érezzük magunkat, és arra következtetünk, hogy házastársunk cserbenhagyott, átvert vagy elhagyott minket. Mi másért lenne üres a doboz? "Itt az ideje másik dobozt keresni!" Pedig a felszabadító igazság: a házasság egy nagy kincsesláda, méghozzá ÜRES. A te dolgot megtölteni elegendő befektetéssel ahhoz, hogy fedezetet nyújtson a gazdag kapcsolathoz szükséges kivétekhez. Kérdezd meg: mit szeretnék találni a dobozban? És azt tedd bele! A doboz tulajdonosa vagy, nem az áldozata.

Négyes számú házassági mítosz: a "házassági körhinta" mítosza, mely szerint beszállhatsz és kiszállhatsz, ha meguntad, ha elégedetlen vagy, ha kimerültél, vagy ha jobb ajánlatot kapsz. Hozzászoktunk az azonnali kielégüléshez. Ha nem tetszenek a szabályok, átmegyünk egy másik pályára. Eldobható társadalomban élünk. Tagikus módon ezt a gondolkodásmódot átvittük a kapcsolatainkra is, és lecseréljük életünkben azokat az embereket, akik nem a mi kedvünk szerint játsszák a játékot. A házassággal sem kell küszködnünk, csak cseréljük le! A mítosz azonban nem működik. Az első házasságok több mint 50%-a végződik válással, a második házasságok (most figyelj!) 65%-a, a harmadik házasságoknak pedig több mint 70%-a! Minél többször csinálod, annál rosszabb. A fájdalmas számok azt jelzik, hogy statisztikailag nagyobb az esélyed a meglévő házasságodban boldognak lenni, minden kihívásával együtt, mint ha átlépsz egy másikba. A házasságod lehetőségein és akadályain át munkálkodva és növekedve inkább válj jobb társsá, hogy boldog házasságot építs.

A Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése nyomán, melynek írója Bob Gass.
 


Kapcsolódó linkek

Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS