A megfagyott idő művészete

A fotósnak úgy kell rögzítenie az eseményeket, hogy ha évtizedek múlva (ki tudja milyen eszközön) visszanézzük, akkor ugyanazok az élmények jöjjenek fel, mint amit az esküvőn éreztünk - sőt! ...de ez már a "negyedik dimenzió".

Fotós =/= fényképezőgép-tulajdonos
Azaz, attól, hogy valaki vásárolt egy drága gépet, még nem lesz esküvői fotós. És itt nem csupán a fénymérés, a fehérarány, a zársebesség a kérdés, hanem az arányérzék és a képek megkomponálása is - sokszor a másodperc törtrésze alatt.

Sokféle besorolás van, most kettőt emelnék ki:
A "fashion" típusú fotós, aki a képeket úgy állítja be, hogy a végeredmény sokszor egy-egy magazin címlapján is helyet kaphatna. Játszik a szögekkel, színekkel, formákkal. Sokat módolja a képet, hogy pontosan olyan legyen, amilyenre ő képzeli, és ami visszaadja a hangulatot.

A "zsurnaliszta" típusú fotós, aki igyekszik elkapni a pillanatokat. Jókor jó helyen van (ugrik, fekszik, mászik a kép érdekében). Az ő képein sok a mozgás, a dinamika. Nem beállítja a képeket, hanem igyekszik a jó pillanatokat elkapni.

Meggyőződésem szerint e fenti kettő megfelelő ötvözete adja ki azt a fotóst, aki hitelesen és esztétikailag is megfelelően tudja visszaadni az esküvő mozzanatait.

Beszéljünk számokról!
Megvallom: halálom, amikor a fotózásra várni kell. Ha egy forgatókönyv előkészítésekor azt mondja a pár, hogy  templomi szertartás után elmennek 2 órára fotózni, és majd utána jönnek a vacsorára, mindig nyomni kezdem a piros csengőt. Ez ugyanis erősen demoralizálja a társaságot. Hiába a ceremóniamester - ez túl sok. Ennél sokkal célszerűbb, ha a pár a templomi szertartás előtt már túlesik a beállított képeken (kreatív szessön, e-session vagy van még néhány műszó rá). A fotózásra szánt időt tehát ne a vendégektől vegyük el, viszont szánjunk rá minimum 1 órát.

Hány fotó készül?
Sok. Viszont nem kell minden pillanatot minden helyzetben lefotózni. A reality show elkerülése érdekében én mindig jelzem a fotósnak, hogy mikor mi következik, így ő meg tudja fejben tervezni, hogy mikor milyen hangsúllyal dolgozik. Azt nehezményezni szoktam, mikor egy eseményt nem engednek élménnyé emelkedni a fotós/videós kollégák, mert a legfontosabb számukra az, hogy mindent rögzítsenek. Itt szerintem a zsurnaliszta megoldás a helyes - no meg az együttműködés.

Minőség
Jómagam úgy hiszem, hogy nem kell ahhoz szövetségbe vagy egyesületbe tömörülni hivatalosan, hogy egyfajta közös szakmai színvonalat képviseljünk. Ezzel együtt a PILLANART esküvői fotós egyesület tagjait örömmel ismerem el (kollégáimmal együtt), mint az esküvői fotós társadalom magasan képzett és jól dolgozó szereplőit. Az esküvőkön többnyire úgy kell illeszkedjen a fotós és a ceremóniamester munkája, mint a sebességváltóban a fogaskerekek. A PILLANART-os fotósokkal élmény így dolgozni, mert tudom, hogy "fél szavakból" - sőt, inkább hangtalan gesztusokból is megértjük egymást.

Titkos teszt - rettegjetek fotósok :)
Zajlik egy titkos teszt a háttérben. Minden esküvőn egy konkrét fotót elkészíttetek magamról a fotós kollégával. 99%-ban ugyanaz a helyzet/tartás/ruha/stb. Ezeket a képeket egymás mellé téve azt gondolom, kiderül: ugyanazt a dolgot hogyan látják és örökítik meg a különböző fotós kollégák.

Tóth Mihály ceremóniamester


Kapcsolódó cikkek