Esküvői hagyományok nyomában

Nem a házassági babonák felsorakoztatásának lerágott csontját szeretnénk tovább farigcsálni, hanem kíváncsiak voltunk, honnan ered néhány, ma is élő hagyomány...

Rizsszórás, rózsaszirom, kisfiú az ölbe, csokordobás - sorolhatnánk, de fölösleges, hiszen tele van ilyen és ehhez hasonló babonákkal az esküvők internetes világa. De vajon tudod-e, hogy miért éppen a negyedik ujjad a gyűrűs, vagy miért ragaszkodj hozzá, hogy daliás kedvesed átemeljen a küszöbön? Van-e valódi menyasszonyrablás a világon, vagy ártalmatlan esküvői mókáról van szó?

Körbe, karikába...

A karikagyűrűt az egyiptomiaknak köszönhetjük, akik a kör folytonosságával az örökkévalóságot, a véget nem érő hűséget és szeretetet próbálták megidézni. De miért lett gyűrűs a gyűrűsujj? Miért éppen azon, és nem mondjuk a középsőn hordjuk a jegygyűrűt? Az ókori egyiptomi orvosok szerint a gyűrűsujjból egy ér közvetlenül a szívbe vezet, ezért az a "szerelem ujja". Nem voltak rosszak anatómiából, de ez speciel nem igaz, a hagyományon azonban a valóság mit sem változtat.

Jaj, a derekam!

Romantikus mozzanata az egybekelésnek, amikor a férj - időnként a fenti sóhaj kíséretében - átemeli újdonsült feleségét a küszöbön. De miért is kell szegény férjünket kitenni ilyen megpróbáltatásnak? Nem egyszerűen a "tenyeremen foglak hordozni, drágám" kezdetű értelmezés a helyes, és nem is arra szolgál, hogy életerős hímpéldányunk feltárhassa izmai kapacitását, hanem - kapaszkodj meg! - a szellemek ellen védekezhetsz ezzel a csellel. Szegény butuska szellem (aki hol is lakhatna másutt, mint a küszöb alatt) azt fogja hinni, hogy csak egy ember tartózkodik a lakásban, nem kettő. Hogy ennek mi jelentősége van a szellem szempontjából? Passz. Talán egy emberért nem strapálja magát, hogy kísértsen...

Something old, something new...

...something borrowed, something blue - and a six pence in your shoe! Így hangzik az angol versike, mely a sokat emlegetett régi-új-kék-kölcsön problematikán felül - nem éppen a komfortérzetünk fokozása érdekében - azt is javasolja, hogy meggazdagodási céllal pénzérmét tegyünk a cipellőbe (ha esetleg nem lenne amúgy is elég bajunk a lábbelivel). Honnan ered a nálunk is meghonosodni látszó szokás, és miért éppen a felsoroltakat kell viselnie a menyasszonynak? A Viktoriánus korig kell visszanyúlni az időben, amikor valaki kitalálta, hogy a régi és az új élet egy-egy szimbóluma mellett legyen a menyasszonynál valami, ami nem az övé, ám úgy vigyáz rá, mint ahogyan majd a férjére és szerelmükre. És miért valami kék? Az ókori Izraelben a menyasszony kék szalagot viselt a hajában, mely a hűség és szeretet jelképe volt.

Eladó a menyasszony!

A menyasszonytánc közben gyakran elhangzó kiáltás ma már természetesen a vendégeknek szól, akik egy kis indulótőkét biztosítanak az ifjaknak pár tánclépésért cserébe. Jó néhány évszázaddal ezelőtt azonban a menyasszony valóban eladó volt, méghozzá szó szerint pénzért: a lányos apák elvárták, hogy a házasodni szándékozó vőlegény komoly summával rendelkezzen, és előleget is kértek, mellyel a férfi bebizonyíthatta, hogy el tudja majd tartani asszonyát.

Tortakupac

Az emeletes torta eredetét kutatva ismét Angliában találjuk magunkat, ám ezúttal a középkorban. Az esküvőre hivatalos vendégek tortával kedveskedtek az ifjú párnak, ezeket felhalmozták egymás tetejére, és - ha még kilátszott az édes kupac mögül a pár - elcsattanhatott az első hitvesi csók. Később egy cukrász fantáziáját megmozgatta a látvány, és amikor a magas tortatornyot bevonta cukormázzal, még nem is sejtette, hogy létrehozta a máig divatos emeletes torta prototípusát.

Hol az ara?

Vettél már részt olyan esküvőn, ahol egyszer csak köddé vált a menyasszony? A vendégek egy része keresi, nagyobbik része unatkozik, néha színpadiasan megrendezett az egész, máskor meg sarki kocsmázásba fullad. Ezzel együtt ártalmatlan jelenség, előbb-utóbb előkerül a női főszereplő. Nem úgy Közép-Ázsiában és a Kaukázus egyes részein, ahol a mai napig divat egyszerűen elrabolni (értsd szó szerint!) a kiszemelt nőt, majd tetszés szerint (el)bánni vele. Ha már teherbe esett, esélye sincs "normális" kapcsolatra, elfogadja a sorsát. Így már nem is annyira vicces a hagyomány, ugye?

Miért kell törni-zúzni?

Cseréptörés a lagziban - vajon ennek a rombolásnak milyen gyökerei lehetnek? A germánok a küszöbös sztorihoz hasonlóan a szellemeket akarták ily módon távol tartani. Az ifjú pár - náluk elsőként - mindenféle törékeny tárgyat vagdosott a földhöz, majd közösen rendet raktak, szemléltetve a "jóban-rosszban" alapszabályt. A zsidó hagyományok egész más motivációt sejtetnek: ott az üvegpohár megsemmisítése a cél a lakodalomban, a feladat a vőlegényre hárul, tettével pedig Jeruzsálem elfoglalására, a templom lerombolására és a zsidóság helyzetére hívja fel a figyelmet.

KM


Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS