Hogyan tárold a menyasszonyi ruhát?

A drága, nemes holmikra vigyáznunk kell, tárolásuk és tisztításuk külön trükköket kíván. Néhány tipp, hogy sokáig gyönyörködhess - nemcsak a ruhádban, de valamennyi esküvői kiegészítődben.

Egyre többen döntenek úgy, hogy menyasszonyi ruhájukat nem kölcsönzőben szerzik be, hanem megvarratják, vagy készen megvásárolják. Igen ám, de kevesen tudják, milyen gonddal kell tárolni a finom anyagokat, hogy ne színeződjenek, gyűrődjenek, nyúljanak, és ki tudja még milyen negatív változáson ne essenek át.

 

SELYMEK
Az eredeti selyemanyag szakadékony és hamar elszíneződik, ha más anyagokkal érintkezik. Fénynek kitéve megfakul. Tehát akasztva, tömör ajtós szekrényben tartsuk a selyemruhákat, puha vállfán, és tegyünk rá - például anyagból - finom takarót. Lazán, nem más ruhadarabok közé préselve tároljuk - nehogy valami zipzár vagy fémgomb kihúzza. A selyemsálakat lazán hajtogatva, száraz helyen, papírdobozban tároljuk. Speciális tisztítóban kell tisztítani, csak a keverékek (és bélés nélküliek) moshatóak hideg vízben. (Hagyatkozzunk a bevarrt címkére.) De megvan az esély arra, hogy összeugrik, zsugorodik, vasalhatatlan lesz a ruhadarab, mert elveszti finom impregnálását.

SZŐRÖS ANYAGOK
A cashmire, angóra, mohair közkedvelt, de igen nehezen tárolható és tisztítható termék. Amennyire mi nők imádjuk a gyapjúszerű, pihe-puha termékeket, annyira kedvelik a molyok is, tehát a molyriasztásra készülhetünk. Tárolására három szabály vonatkozik: lazán, hűvösben, fénymentesen. Mindig csak egy-egy pulóver fölé tegyük a szőrös kis csodát, mert ha rápakolunk, lenyomódnak, megtörnek a szőröcskéi! A párnahuzatot ő is megköszöni, legjobb darabonként tárolni. A tisztítása vagy speciális kémiai úton történik, de ha vagányak és körültekintőek vagyunk, akkor próbálkozzunk: a hideg vízzel, kézzel finoman meglögybölést, majd kinyomkodást (nem lógatva, nem nyújtogatva, vigyázat!) és törülközőn természetes úton-módon (nem radiátor közelében) való megszárítást is túl szokta élni. A tusoló vagy sampon a legjobb, kis koncentrátumban, öblítő nélkül. Mikor száradni tesszük, húzzuk formára, mert a természetes szálak filcesednek, összeugranak. A pulcsik közé kerülhet selyempapír is.

TOLLAK
Ha láttunk már kényes cuccot, akkor a toll az. Messze kevésbé strapálható, mint amikor egy szárnyasból állt ki. Hamar törik és molyosodik! (A téli mínuszfokok kiváló alkalmat adnak egy éjszakai lógatással a teraszon az összes kis állatka kinyuvasztására!) Gyakran még kis tetvek is vannak rajta. A kalapot, toll legyezőt legjobb önálló dobozban tárolni. A tollszegélyes komplét - hasonlóan más kényes holmikhoz - nem szorosan más holmikkal, a szekrényben lógatva, saját pamut huzatban, a tollas ujjakat, dekoltázst eligazgatva tegyük el. A kiszáradás neki sem tesz jót, úgyhogy a melegebb szoba helyett a hűvösebb helyet válasszuk. Ugyan kevésbé kényes, a különböző boákat is inkább papírdobozban, finoman feltekerve, hűvös helyen tároljuk. Már kaphatók nagyon helyes, nőcis dobozkák, ezek a szekrény tetején párizsi szalonhangulatot varázsolnak a szobába. Ha egyszer szétnyomódott a toll, nincsen olyan módszer, amivel formába hozzuk - mivel vizezni vagy vasalni ugyebár nem lehet. Szóval, ennek tudatában pátyolgassuk.

TIARÁK, KOLIÉK
Ne higgyük, hogy bizsu és bizsu között nincsen különbség! A merevített, vázra felszerelt ékszert mindenképpen saját dobozban kell tárolnunk, nehogy megtörjön. Pláne akkor ez a módszer, ha más kis díszek, pl. pillangók, virágok stb. vannak rajta: ezeket nem szabad megnyomnunk. Az ékszert érdemes elrakás előtt lemosni - ha nincsen rajta olyan dísz, ami ezt kizárja -, hogy ne kezdje ki a fémrészeket.

TÜLL ÉS HALCSONT
Az alsószoknya anyaga általában műszál és valamiféle merevítő technika együttese. Az egyik fajta alsószoknya a krinolinos ruhákhoz szerkesztett műanyag abroncsos típus, ami olyan, mintha több sor hullahopp karika alkotná. Ezt összelapítva kiválóan tárolhatjuk a szekrény hátában, állítva, vagy lógatva. A többsoros tüll fodor merevítette alsószoknya már más tészta. Recsegősen merev, hamar megtörik. Térfogata reménytelenül nagy és nem lehet hajtogatni. A legjobban akkor járunk vele, ha a ruha alatt, ugyanúgy lógatva, a megfelelő magasságú akasztós szekrényben bőven helyet hagyva neki, tároljuk. Hordás előtt meglóbázzuk, a fodrokat meghúzkodjuk, helyre igazítjuk. A korzettek műanyag halcsontjai is kényesek: azért, hogy nehogy kibökjék az anyagot és hogy ne törjenek meg, nagy dobozban - például használaton kívüli csizmaskatulában - fektetve tároljuk őket. A hajtások közé kerüljön selyempapír.

IGAZGYÖNGY
Egy gyöngysor hosszú évekig ugyanolyan marad, mint újkorában, akár több generáció hölgyeit is díszítheti a családban - persze csak akkor, ha a viselője kellő gondoskodással bánik vele. A gyöngyszem elveszti fényét, megcsúnyulhat, ha nem vigyáznak rá. Az ékszer mindig rendszeres ápolást igényel! A gyöngysorokat pár évente szakemberrel át kell fűzetni, és szakemberek által használt tisztítófürdőben kell megtisztítani - otthon ezzel ne próbálkozzunk. A gyöngyszem fényének elvesztése a helytelen használat mellett a viselőjének bőrével függhet össze, amely olyan anyagokat választ ki, amelyek a gyöngyre agresszívan hatnak. Ezért a gyöngysort minden viselés után egy puha, tiszta ronggyal át kell finoman törölni. Esetleg - ha ragacsos lett - finoman hideg vízben, folyékony szappanban is átmoshatjuk, majd finoman megtörölgetjük. A gyöngyöt viselni kell, mert feltétlen szüksége van a levegővel való érintkezésre, és mivel természetes anyagú, a bőr páráját is örömmel hasznosítja. Veszélyforrások: a savakkal nagyon elővigyázatosnak kell lenni, a gyöngyöt védeni kell a kozmetikumoktól. Krém, hajlakk, hajápolószerek, parfüm egyáltalán ne érje, mert elveszti fényét, leválik az opalizáló felső réteg! (Előbb parfümözzünk, majd utána tegyük fel a gyöngysort.) A gyöngyöt napozásnak, erős fénynek (az ablakban, tálkán  tartott gyöngynek annyi!) és hosszú fürdőzésnek kitenni nem jó. A gyöngyös gyűrűket otthon vegyük le, ne ebben süssünk-főzzünk! A sós víz különösen árt a gyöngynek. Kerülni kell az erős tisztítószereket. Más ékszerrel együtt tárolni és viselni nem szabad, mert a kemény ékszerek megkarcolhatják: tanácsos a gyöngyöket külön, kis puha tasakban tárolni. Az opálos felületű maillorca-i vagy halpikkelyből kivont bevonatú gyöngyre mindez ugyanúgy vonatkozik, a színjátszó bevonattal készült gyöngysorok esetében pedig a karcolódás veszélye lehet cikis: ezeket is egyenként, kis szütyőben tároljuk. Legjobb a bőr, mert természetes anyag és véd is, de a selyem is jó, ha máshoz nem nyomjuk hozzá a benne megbúvó láncunkat.

 

KALAPOK
Vegyek vagy ne vegyek esküvői kalapot? - kérdezik  az örömanyák. Aztán ha vesznek, utóbb csak néznek, hová tegyék - a különben - nem kis darabot. Akár szövet-, akár szizálkalaphoz van szerencsénk, fontos a kalapdoboz, vagy egy háborítatlan szekrénypolc a tároláshoz. Egymásra csakis azonos alapanyagú és fejrészű kalapokat tegyünk, közé kerüljön selyempapír. Az angóratompból készült kalapot hordás után finoman, bársonykefével kezeljük. Illesztgessük el a tollakat, díszeket. Ha megnyomódott a kalap, azt gőz felett lehet újra formára húzni, azonban ezt éppen úgy bízzuk szakemberre, mint a szűkítést vagy tágítást, amit szintén szívesen elvégez egy kalapszalon. Vasalni még véletlenül se kezdjük a csámpás karimát!

 

TOPÁNKÁK
A női cipőknek több fajtája felsorolható, a lakktól a finom bőrön át a selyemig és más anyagokig. A legelterjedtebb fajta a bőr cipők, melyek ápolásakor a kiszáradást meg kell akadályozni. Amikor eltesszük, finoman hajlítgassuk vissza eredeti formájára, tömjük ki az orrát, feszítőt is rakjunk bele. A bőrtalpú cipőkre védőtalpat - elég a bolti kis ragacsos - tegyünk még felvétel előtt. A talpát elrakáskor mossuk le, a bőrt ápolószerekkel kezeljük.

Sima bőrnél a kézkrém is megfelel, nem kell drága ápoló! A lényeg, hogy az elvesztett nedvességet visszapótoljuk. A lakkbőr hamar törik, a járás miatt azonnal kis repedések keletkeznek benne, így speciális olajos simogatást igényel. A havas, esős szezonokra víztaszító, impregnáló és ápoló bevonatot is vigyünk fel a cipőre. A kevesebb azonban több: ha túlápoljuk, vagy rossz anyagot választunk, sokszor csúnya fehér máz, "kiütés" keletkezik a cipőn. Pár év után a cipő színével megegyező cipőpaszta is jöhet, hogy a színe megújuljon! A bőrtalpakat - főleg a peremen - zsírosabb krémmel is ápolhatjuk, így újra sötét, újszerű lesz. Ma sok a műanyag cipő, melyekre szintén saját ápolószerek vannak. Ne féljünk tőlük: soknak bőr belseje van, kényelmes kiképzése. Az anyagból készülő topánkáknak sok hátránya van. Ha a lábunkra lépnek a heves menyasszonytánc során, utána nem lehet lemosni. Finoman száraz ronggyal megdörzsölhetjük, ettől a sima piszok le szokott jönni. Vizet ne használjunk, mert átüthet a belső réteg és sárgás foltok, mintha rozsda lenne, jelennek meg a cipőn, vagy felhólyagosodik a selyem. Bizonyos impregnálók a selyemcipőre is alkalmasak, ezzel befújhatjuk az igénybevétel előtt. A több fajta anyag összeragasztása általában nem állja ki a több éves tárolás próbáját: a rétegek szétválnak, kirepednek, színüket vesztik: ne reménykedjünk abban, hogy ez ellen tehetünk és ne óvjuk túl, mert akkor majd új cipőt dobunk ki. A velúr bőrök az utolsó jellemző alapanyag: a lábunkat megtipró elefántok nyomát mindenképpen radírral tüntessük el. (Sima, írószerbolti darab!) A kisebb koszt a bársonykefe is lekapja. A lemosás örökre taccsra vágja cipőnket, hiszen lelapítja finom szőreit. Persze a velúr vagy nubuk cipő rövidebb élettartamú, a hordás során szalonnásodik. Impregnáló, védő réteget tegyünk rá, és a színét felfrissítő speciális ápolást, befújást is néha megköszöni.

Szűr Krisztina stylist


Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS