> Belépés / Regisztráció
Témák: Aktuális | Szépség | Lelkizünk | Trend | Tuti tippek

Második esküvő előtt

A válást valahol kudarcként éli meg az ember, és sok mindent kell feldolgoznia, újraértékelnie utána. Ha mégis eljut valaki a második esküvő gondolatáig, akkor általában kis társaság, kiskosztüm, kis ünnepség keretein belül tudja elképzelni. Így kell ennek lenni?

 

Ma már egyre inkább határozott NEM-mel felelhetünk erre a kérdésre. És nemcsak azért mert sajnos a válás annyira hétköznapi, gyakori jelenséggé vált, hogy nincs mit szégyellni rajta, hanem mert az élet minden területén lazultak a szigorú hagyományok. Múltba tekintgetés helyett éljük meg a jelen boldogságát. Éljük meg úgy, mintha ez lenne az első, mert ez az igazi.

Azért ne intézzük el egy legyintéssel azt a folyamatot, ami ilyenkor lezajlik az emberben. Csalódtál valakiben, akivel le akartad élni az életed: ez nyomot hagy benned, és hajlamos vagy azt hinni, hogy te tehetsz mindenről. Ezt most rögtön felejtsd el! Önsajnálat helyett inkább erősítsd magadban, hogy szeretnivaló vagy. Abba a hibába pedig végképp ne ess bele, hogy másoknak próbálsz megfelelni. Nem fog menni. Hányan leélik úgy az életüket egy rossz kapcsolatban, hogy a gyerekeik, szüleik, a rokonok és a ki tudja még ki miatt fenntartanak egy látszatot! A kezdeti - teljesen természetes - szomorúság után, ami egy kapcsolat végén elkerülhetetlen, próbálj arra gondolni, hogy volt bátorságod kimondani: nem működik. Ha pedig nem működött, akkor tekints előre.

Ugorjunk egy kicsit az időben! Megismerkedtél valakivel, és a kapcsolatotok komolynak tűnik? Ha a szívedben azt érzed, hogy összekötnéd vele az életedet, ne habozz csak azért, mert "mit szólnak majd mások", és feltétel nélkül utasítsd el azt a gondolatot, hogy másodszorra miért sikerülne. Miért ne sikerülne?

Nehezebb a helyzet, ha nemcsak a saját boldogságod felől döntesz egy újabb házassággal, hanem gyermeked, gyermekeid is vannak. Optimális esetben - általában pici gyerekek esetében ez viszonylag gyakori - könnyen megbarátkoznak az új pároddal, "akit anya szeret, én is szeretem" alapon. Ha mégsem megy simán az új család összekovácsolása, ne csüggedj. Idővel, rengeteg türelemmel és sok szeretettel át lehet vergődni a kezdeti nehézségeken, különösen akkor, ha a vér szerinti MINDKÉT szülőnek jó egymással és a gyerekekkel a kapcsolata.

Ha úgy érzed, hogy a gyermeked teljesen elutasító, akkor sem tanácsos úgy döntened, hogy akkor az ő kedvéért egyedül éled le az életedet. Nem biztos, hogy neki hosszabb távon jót teszel. Egyik közeli ismerősöm mesélte el a minap nem túl vidám történetét. 35 éves férfi az illető, aki ötévesen egy balesetben elveszítette az édesapját. Anyukája néhány évvel a tragédia után igyekezett talpra állni, amiben egy életvidám szomszédasszony is komoly segítséget nyújtott: magával cipelte fodrászhoz, kozmetikushoz, és ki-kiruccantak alkalmanként, olyan helyekre, ahol lehetőség adódott ismerkedni. Ám kisfia sorra aláaknázta a bimbózó kapcsolatokat, nem tűrt meg egyetlen férfit sem az anyukája közelében. A fiatalasszony végül egyedül maradt, engedve a fia nyomásának. Az évek múlásával egyre inkább megkeseredett, és ma, közel a 70-hez kevés életörömmel büszkélkedhet. Vajon a fia jól került ki a saját maga által gyerekfejjel állított csapdából? Nem. Ő is egyedül él, sorra kudarcot vallanak a kapcsolatai, keresi a helyét, a saját bevallása szerint hiányzik neki az "apaminta". Hosszútávon tehát mindketten belebuktak abba, hogy a barátom gyerekként átvette az irányítást.

12 éves kiskamasz gyermekem hasonló próbatételek sorát állítja elém nap mint nap. Változatos "okosságokat" eszel ki, hogy meghiúsítsa a válást követő újrakezdést. Az ő esetében nem az apa iránti lojalitás vezeti ebben (szinte naponta találkoznak, jó barátságban váltunk el), ráadásul korához képest nagyon éretten azt is megfogalmazta, hogy nem tartotta megfelelőnek a kapcsolatunkat az apjával. Egyszerűen mintha attól félne, hogy neki jut valamiből kevesebb, ha belép valaki az életünkbe. Ha te is hasonló helyzetben vagy, elmondom, hogy mérhetetlen mennyiségű őszinte beszélgetés, megértő szeretet, ugyanakkor az életem irányításának át nem engedése a kulcsa annak, hogy - tyúklépésben ugyan, de - haladunk előre.

Amennyiben hasonló próbatételek nem várnak rád, vagy már túlvagy rajta, és végképp letéve a múltat a második esküvőre készülsz, csak annyit mondhatunk, hogy légy bátor! Ne félj megvalósítani az álmaidat, ne gondolkodj azon, hogy felvehetsz-e még fehér ruhát vagy fátylat, egyszerűen vágj bele, és légy nagyon boldog! Nincsenek korlátok, nem mások számítanak, nektek kettőtöknek ez lesz az első esküvőtök, a legszebb közös napotok. Éld is meg eszerint!
 


Kapcsolódó cikkek