Négy esküvő: pitiánerek emlékműve

A Viasat3 kiváló műsort készített, a Négy esküvő innovatív és szórakoztató produkció. Csak azért vagyok kicsit szomorú, amit az általa tartott tükörben láttam...

Életed legszebb, legemlékezetesebb, legtöbbet tervezgetett napja – ugye, lányok (asszonyok)? Ekkor akarsz a legszebb lenni, ilyenkor a legfontosabb, hogy a szeretteid jól érezzék magukat, ilyenkor akarod a legjobbat megmutatni magadból, és a legszebb dolgokat átélni. De hogy ez kinek-kinek mennyire mást jelent, arról külön műsort lehet csinálni. Ezt tette a Viasat3 is, amikor fordulónként négy-négy hölgyet kísért el az esküvőjére, a másik három versenyzőt is a násznépbe vegyítve. Pontozásos verseny zajlik, a másik három menyasszony az aktuális ara esküvőjén a helyszínt, az ételt, a menyasszonyi ruhát és a hangulatot pontozza. Aki a legtöbb pontot kapja, az nyer egy milliós nászutat.

Két dolgot már tudunk. Egyfelől: az eddig látott esküvők jó része szomorú paródiája és egyben összegzése volt annak, ami ezzel az országgal az elmúlt fél évszázadban történt. Másfelől pedig, elnézést a sarkos fogalmazásért, de nincs kegyetlenebb, mint a fikázó nő. Komolyan. Ha egy nő egyszer eldöntötte, hogy ő rosszul fogja érezni magát, akkor nincs az a hatcsillagos vacsora, nincs az a luxushotel, nincs az a csujogatós, vidám hangulat, aminek a közepén állva ne tudna egyetlen pillantásával egy húszliteres üvegnyi uborkát besavanyítani. Jönnek, érted, jönnek a lagziba finnyogva, és még abba is belekötnek, hogy miért pont hat fehér galambot bocsátottak fel, miért nem csak kettőt-hármat.

De előbb fikázódjunk magunk is, mert objektív szemmel (azaz nem versenytársként) is találunk elég szomorúságot ezekben az egyébként vidám eseményekben. A panelházas lakótelep közepén, az iskolai menzán tartott lagziban haknizó L.L. Junior pont ilyen szomorú elem. A családi ház hátsó kertjében, a kidobott autógumik mellett felállított sörsátorban, a rúdra szigetelőszalagozott elektromos hosszabbítók között botorkáló násznép pont ilyen.

Ilyen az, hogy ebben a nyomorult országban nem lehet esküvőt tartani „vonatozás” nélkül! Nem hiszem, hogy létezik olyan tantárgy a mi közös, tízmilliós szegénységi bizonyítványunkban, amin ennél jobban fel tudom húzni magam. Esetleg még a „tréfás játékok”. Most komolyan, drága lányok-asszonyok, csak egyszer, egy generációnak kellene azt mondania, hogy „drága apu, drága anyu, ezek az idők már elmúltak, én nem csinálom ezt”… miután agyonlőtték a vőfélyt.

Karakteresen különböző lagzikat celebrál egy-egy forduló négy menyasszonya. Van itt vidéki rendőrlány sörsátras lagzival, van paneles menzacsaj, van rongyrázó lányka idősebb, gazdag pasival (mely pasi a nagy eseményre ijesztően koromfeketére festette az őszülő haját), és van nagyon kreatív, nagyon multikulti csaj, aki csak azt felejtette el, hogy székek is kellenek a násznépnek.

Ami közös a lagzikban, az a rendszerváltás traumája. Nem vicc. Nincsenek arisztokratáink, csak pár év alatt felkapaszkodott úgynevezett vállalkozók, akiknek a pénzéért még nem sikerült ízlést is venni – ezért fordulhat elő, hogy a budai Várban (!) az ifjú pár egy indiai (!) stílusú esküvőt tart, ahol brazilszamba-táncosok ropják arany tangában, majd jön az obligát szintetizátoros, és rákezd Balázs Pali (!!!) tömeggyilkos slágereire.

Folytatás: Nők Lapja Cafe
Szerző: Zoli


Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS