Oltári nő, avagy pánikhelyzet esküvő előtt

Julia Roberts filmbeli alakításához hasonlóan valódi menyasszonyok is megfutamodtak már az esküvő elől - vagy legalábbis megfordult a fejükben. Rita története valóságos, félelmeit talán te is megélted...

Az a legszörnyűbb, hogy ÉN akartam megesküdni. Teljesen biztos voltam benne, hogy pont ezt a pasast akarom, méghozzá papíron is. Július közepe van. Három nap a lagziig, ülök az ágyban, és bömbölök az idegtől. Nem akarok felkelni, nem akarom felpróbálni az esküvői ruhámat, nem érdekel az ültetési rend. Hirtelen arra gondolok, hogy marhaság az életünkben bármit megváltoztatni. Bepánikoltam.

Olyan jól elvoltunk eddig is, papír nélkül. Nem kötött gúzsba a jog. Ha akartam volna, egyik napról a másikra kirúghattam volna a kedvesemet. Mindennek vége, ha megesküszünk... esküszünk, esküszünk, innentől rabok leszünk. Vége a bizalomnak, szabadságnak és önkéntességnek. Odadobom egy –né ragért. Honnan veszem, hogy pont ezzel a pasassal akarom leélni az életemet? Jó, most szeretem, de mi lesz holnap és utána? Jönnek a gyerekek? Azok tartanak össze minket? És a munkám?! Elvégre sikeres ügyvéd vagyok. Azért tanultam ennyit, hogy most kapjak egy URAT? Persze, ma egy válás nem ügy. De minek menjek hozzá, ha megvan az eshetősége a válásnak? Nem jobb csak úgy együtt lakni? Szóval, én marha. Forszíroztam a dolgot. Dörgölődztem, doromboltam. Pisti még tovább húzta volna az együttélést papír nélkül. Persze, szeret, megkérte hát a kezem anyámtól - aki azonnal ujjongva vonta keblére.

Két éve együtt élünk, nem kérdés senki előtt, hogy egy pár vagyunk-e. Igen! Összegabalyodtunk, mint a folyondár és a fa. Nem szabadulunk egymástól. Nem is akarunk. Na persze a nagyi régóta kérdezgetett, mikor lesz a nagy nap. Anyu pedig várja az unokákat. Ilyenkor jót nevettünk.

Mikor változott meg minden? Igen, Mexikó. Kaptam egy tanulmányi utat. Pisti velem jött. És ahogyan csámborogtunk az olajos bőrű emberek között, bántott, hogy nem mondhatom nekik: "a férjem". Ez lenne hát a lényeg? A szavak, a titulus? Birtoklás? Bizonyosság? Valóban, úgy éreztem, mindenkivel tudatnom kell, hogy ez a pompás hímpéldány az enyém. A társam, akivel együtt rójuk az utat, talán egy életen át. Egymást jogilag is felvállalva: ő az enyém, én az övé. Tudatosan, szerelemben. Mikor este hozzábújtam, és "megkértem a kezét", először megállt benne az ütő. De aztán szinte beleszédült a gondolatba. Elkezdett terveket szőni. Már azt is megtervezte, milyen lesz a meghívó. Ő ugyanis grafikus. Az utunk átváltozott előnászúttá. Még a Nap is másként sütött ránk. Otthon a szülők boldogan vetették rá magukat a feladatra. Limuzin, vendégsereg, dekoráció. Már a fotósokat tesztelik. Mi ketten a papírjainkat szedegettük össze. Vettem egy új chantung kosztümöt a polgári esküvőhöz. A habos esküvői ruha majdnem kész.

Aztán eljött július közepe, amikor is itt ülök az ágyban, és utálom magam. Minek kellett AKKOR erőszakoskodnom? És MOST bizonytalankodom. Most jut eszembe kiszállni, mikor minden le van kötve? Hintó, étterem. Nem aaakarooom! Minden porcikám tiltakozik. Pisti elment a haverokkal kirándulni. Holnap érkezik. Az öltönye itt lóg a kosztümöm mellett. Nem bírok ránézni. Nem akartam vele menni, hallgatni a haverok ugratásait. Az volt a krízis kezdete. Pokolba kívánom a rendezvényt. A jólneveltséget, kecsességet, a zabálást, a hülye vigyorokat. Bámulom dagadt szemekkel az ágyból a fotót a falon. Hatalmas nagyítás, Pisti és én. Egy havernője készítette, aki fotós. Imádtam a képet, mert spontán és jókedvű. Most legszívesebben nekivágnám a papucsomat. Micsoda beállított póz. Micsoda álságos arcok. Odavonszolom magam a szekrényhez, kinyitom: benne a félkész esküvői ruha és fátyol. Undorítóan nyárspolgári, bámulok rá a kis pasztell, selyem rózsacsokrokra a kivágás körül. Csicsa anyag, mintha vattacukornak öltöznék a jelmezbálon. Nagyi ajándéka. Az anyagot magam választottam. Most már nem tetszik. Kiöltöm rá a nyelvem.

Ennyi hűhó semmiért. És ha - mint sokan – kiábrándulunk egymásból az esküvő után? Hátha ő is az a típus, akit nyomaszt a papír?! Állítólag a horoszkóp ezt elárulja. Istenem, nincs asztrológus ismerősöm!

Anyám hív, csicsereg, hogy megnézném-e az ültetési rendet, elvégre a haverokat én ismerem. Izéljék meg a rendet, gondolom én. Válaszként csak morgok. Beleegyezésnek veszi. Az esküvői ruhát délután igazítják rám, ha megfelel - folytatja. Szerinte a hátán kissé laza, de közbevágok: nem érdekel. Nem érti. Leteszem. Én pedig egy nyitott, félig már elpusztított desszert mellet kuksolok az ágyban. Hogyan vállalhatok ekkora kockázatot? Hozzámenni valakihez, akit nem is ismerek. Egy dolog együtt élni, vadházasságban. De az esküvő, az már kötelezettség. És jönnek a gyerekek. Családanya leszek. Nem imádott szerető.

Vajon Pisti biztos magában?! Ő sem gondolhatja komolyan. Azért hagyott itt, hogy jól átgondoljam. A helyszínen üljek be a kocsiba, és szökés? Na nem, az túl hollywoodi. Most kéne megmondani, lefújni. Még mindig jobb. Persze Pisti elvesz, mert megkértem rá. Bármit megtesz a kedvemért: szeret. De ő is felelőtlen! Miért nem beszélt le? Észérvek előtt meghajlok. Ha nem kosaraz ki, csak elmondja az ellenérveit, nem megyek bele ebbe a marhaságba. Senki nem tudná meg, miért "halasztjuk" el. Nincs itt velem, mégis biztosan ő is elgondolkodott. Ma még nem hívott. Sunnyog. Érzi, hogy nem jó lépés ez.

Gondolkoztam, anyám mit mondott. Szerinte súlyt kap az együttlét a papír által. Meg jaj de romantikus az esküvő. Minden lány élvezi. De én nem! Nem az a lényeg, hogy a sok hülye előtt szaloncukorkaként villogjak. Nem érdekelnek a hamis szerencsekívánságok. Eldöntöttem, lefújom! A chantung kosztümöt felveszem máskor. Szerencsére gyöngyszürke. Az esküvői ruhát elrakom. Elvégre is majd később kellhet, ha már megértünk a házasságra. Lehet, hogy nem is Pisti lesz az igazi. Ez is egy lehetőség. Ezért nem szabad elkapkodni. Különben is, ha jól meggondolom, eddig is összevesztünk egy csomó dolgon. Ez jelzi, hogy nem tudunk együtt élni. A papírtól csak még rosszabb lesz. Múltkor is megvádolt azzal, hogy a kollégájával flörtölök. Pedig csak táncoltunk a vállalati bulin. Mindenki be volt csiccsentve. Na jó, picit hülyéskedtünk. De pont Pisti vacakol ezen? És az ő titkárnője?! Egy hidrogénszőke kis csajszi... Jól néznék ki, ha féltékenykedni kezdenék. Na, ugye. Ha Pisti belejön a veszekedésbe, Isten tudja, mit vág a fejemhez. Igaz, következő nap megbeszéljük a dolgot, és elnézést kér. De különben sem passzolunk. Ő általában csöndesebb, lassabb. Én vagyok a robbanékonyabb, néha meggondolatlanabb.

Újra csörög a telefon. Biztos megint anyám. Nem érti, mi a fene van velem. Nem veszem fel. Erőt gyűjtök. Utána majd visszahívom, elmondom őszintén a gondjaimat ezzel a nevetséges ceremóniával kapcsolatban. Majd ő mindent elintéz. Lemondja, amit kell. Természetesen magamra vállalom a költségeket. Elvégre is én okoztam. Meg kell értenie. De egy felnőtt ember vállalja a döntéseit! Előbb bemászom a kádba. Illatos olajat teszek bele. Újra telefon. Elmerülök a kád alján. Az élet nem habostorta, nahát. Meg kell értenie, hogy én felelősségteljesen gondolkodom. Le kell mondani ezt az ügyet. Pisti megérti. Nem tenne olyat, ami ellenemre van. Kimászom a kádból. Egészen jól ellazultam. Újra csöng az a nyamvadék. Nem adja fel az anyám. Felkapom a kagylót, belemordulok. "Na végre, baj van?" – kérdezi aggodalmas hangon anyu. "Semmi, csak rosszul voltam..." – hallom a saját hazug hangom. "Semmi baj, csak tudni szeretném, mit mondjak Giziéknek, mit szeretnétek ajándékba? Készpénzt vagy meglepit?" - csivitel. Mit beszélek, eszmélek fel. Miért nem vallom be, mi van?! De hát úgy örül, hogy a lánya végre férjhez megy. Mikor felsorolja az ajándéklistát, érdeklődve hallgatom. Mintha nem is rólam lenne szó. Dünnyögök, jó lesz, oké, igen – mondom. Miután letettem a kagylót, lerogyok az ágyra.

Miért hazudtam? Meg kellett volna AZONNAL mondanom. Holnap késő. Nem vagyok túl határozott, az biztos. Ha nagyon őszintén magamba nézek, be kell valljam, hogy abban sem vagyok biztos, hogy le akarom-e mondani. Mi lesz, ha bejön a házasság. Mi van, ha minden elromlik közöttünk, ha most elcsúsztatom, Pisti tutira megsértődne. Azt mondaná, nem szeretem, ha nem merem hozzákötni az életem. Anyám azt mondaná, éretlen, hisztis fruska vagyok. Nem nőttem fel. Nem bírom a felelősséget. Apu is kiakadna. Kidobott pénzről beszélne. És sajnálná Pistit. Nem értené, hogyan változtathattam meg a véleményemet. Nagy presztízsveszteség lenne.

Szóval, inkább előremenekülök. Legyen, ahogy akarják. Jöjjön a ruhapróba. Senki nem érdeklődött, ÉN hogyan viselem a házassági tervet. Pistit sajnálják, hogy igába hajtja a fejét. Na de mindegy, ha akarják, hát legyen. Én megmondtam volna az igazat időben. De nem volt rá módom. Akkor jöjjön hát az esküvő. Aztán maximum elválok. Úgysem lesz egyhamar gyerekünk. Együtt élünk kicsit, és majd eldöntöm, rossz irányba tart-e a kapcsolatunk. Lesz erőm kilépni belőle, ha nem tetszik valami. Nem felnőtt fejjel elemeztem az imént a házasságot is?! Ha nem fog menni, őszintén Pisti elé tárom a dolgot. Csendben szétválunk. Az elvált asszony mindig kapósabb. Nekem nem fog ártani. Szerencsére jó szakmám van. Közben felöltöztem. A kedvenc kék pulcsimat veszem fel, az jó kedvet csinál. Jöjjön az az affektáló nő, tűzze be a vattacukrot. Nehogy a háta lötyögjön. Belevarrnak, mint Erzsébet királynőt. Én leszek a legszebb. Előre várom a dicsérő tekinteteket, milyen szép lesz rajtam a chantung kosztüm. Jön az esküvőre a fotós lány is. Már látom a kettes számú posztert a falon. Indulok a ruhapróbára.

Egészen jó kedvem lett. Igen, a végzet. Végül is, akár bele is vághatok. Bennem van merészség. És hű vagyok a döntéseimhez. Ha egyszer igent mondtam, akkor az legyen igen. Pisti nem vehet észre semmit. Ha kételyt lát, képes emiatt rosszul érezni magát. Minden rendben lesz holnapután. A többit meg majd a jövő eldönti...

Hogy mi történt azután?
1) a házasság megköttetett
2) a ceremónia kiválóan sikerült
3) Rita gyermeket vár, a munkahelyén felmondott
4) Pistivel madarat lehetne fogatni
5) Rita szerint marhaság pánikolni

Barátnője vívódásait Szűr Krisztina stylist szakértőnk tolmácsolta, akitől hasznos stílustanácsokat is kaphatsz. Itt kérdezz!
 


Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS