Téged vajon lehet szeretni?

A férfiak nem szeretnek minket jól, vagy mi nem hagyjuk magunkat szeretni? Áldás vagy átok, ha egy nő független és magabiztos? Pasik és csajok csapdában, boldogtalanul...

Túl a kezdeti lángoláson - beleszürkülve a hétköznapok rutinjába - a nő arról panaszkodik, hogy a férje még arra sem képes, hogy egy szeget beverjen a falba. A férj pedig azért van padlón, mert még egy szeget sem kell bevernie a falba. De ez még csak a felszín, amelyet ha megpiszkálunk, kiderül, hogy a nő azért csinál meg mindent, mert valakinek meg kell csinálnia, a pasik meg alapból lusták, miért foglalkoznának hát olyan dolgokkal, amelyek az ő tényleges közreműködésük nélkül is megoldódnak. Örök rejtély, hogy hol csúsznak félre a dolgok, de a lényeg ugyanaz: a tradicionális szerepek megszűntek, a nők pedig hol kényszerből, hol szerelemből egyszerre viselnek nadrágot és csipkés melltartót.


Élet a melltartókosáron túl

Legyen okos, szép és készséges. A legtöbb pasi így írja le álmai nőjét, miután a nagy cicin mint fő kritériumon túllendült. Mielőtt a szerkesztőséget elözönlenék a „nagy mell nem minden” jeligével ellátott levelek, és elindulna a kosárcsata, érdemes kicsit elvonatkoztatni a mellplasztikától, valamint a köldökig érő dekoltázstól, és visszatérni az ősi ösztönökhöz, illetve az ahhoz kapcsolódó feladatokhoz.
A férfiak szeretik a nagy mellet, és aki mást állít, hazudik. Viszont ugyanúgy az igazság része, hogy a nagy mell nem minden, sőt egy párkapcsolatban hosszú évek alatt olyan ismerőssé és megszokottá válik a másik teste, hogy a szerelmes férfinak bármely mellméret tökéletes. Tehát ha a pasid állandóan azzal macerál, hogy lehetnél mellben erősebb, hajítsd ki, és keress egy olyat, aki szőröstül-bőröstül szeret... vagy ess teherbe.

Mert bár mai társadalmunkban erősen úgy tűnik, hogy a mell csupán optikai tuning, és a természet a férfiak kedvére alkotta, fő funkciója azért mégiscsak az utódok táplálása. Ráadásul a nő elsődleges feladata is az anyasághoz kapcsolódik: ő őrzi a család belső egyensúlyát, ő fogja össze a család ezernyi feladatát, kötelezettségét. A modern nő feladata sem más: gondoskodnia kell arról, hogy a család működjön, hogy tagjai ne csak egy fedél alatt élő idegenek legyenek, azonban nagyanyáinkkal ellentétben mi megkaptuk azt a kiváltságot, hogy mellesleg 12 órát dolgozhatunk karrier címén. Több helyen kell megfelelnünk, több a felelősség, és erre úgy reagálunk, hogy az egész világ súlyát a vállunkra vesszük, és azt gondoljuk, hogy ha mi nem tartjuk kézben a dolgokat, akkor senki sem. Kiszorítjuk a férfiakat, akik nagyon hamar feleslegesnek érzik magukat.


A nőt, aki nem szereti magát, más sem fogja szeretni

A testiség fontosságát tagadni vagy túldimenzionálni botorság. A nőnek, de a férfinak is – nincs itt különbség, végre egy egyenrangú helyzet – „el kell adnia magát”, és ehhez jól kell éreznie magát a bőrében. Mert a testiségen túl szükség van valami ragyogásra, amelyre felfigyel az ellenkező nem. A belső ragyogás alapja pedig a szeretet. A pozitív énkép kialakításához szükséges, hogy szeressenek minket. A család és a külvilág szeretete azonban kevés, ha önmagunkat nem szeretjük. Mert ha mi nem szeretjük magunkat, akkor egy idegen, aki ráadásul sokkal kevesebbet tud rólunk, miért is szeretne belénk, és miért is akarna velünk lenni?

A téves önértékelés nemcsak a kapcsolatok létrejöttét gátolhatja, hanem a bimbózó szerelem gyors kihűléséhez is vezethet. Tipikus 22-es csapdája: a nő, aki azt gondolja: nem elég jó nő ahhoz, hogy egy férfi szeresse, öntudatlanul is elüldözi maga mellől a férfiakat, ráadásul az események csak igazolják az elméletét, hiszen minden férfi elhagyja. 

Folytatás: Nők Lapja Cafe
Szerző: Myreille


Kapcsolódó cikkek


HIRDETÉS